Konfliktusok helyett fejlesztő önkifejezés – kommunikálj én-üzenetekkel

ahainspiráció-én-üzenetek-erőszakmentes-kommunikáció

Hogyan oldhatod meg könnyedén konfliktusaidat? Nehéz kérdés… mi lenne, ha inkább csökkentenéd a konfliktusok kialakulását azzal, hogy én-üzenetekkel fejezed ki az érzéseidet? Ha én-üzenetekkel beszélünk arról, ami bánt, vagy amire vágyunk, elkerülhetjük a másik megsértését. Az én-üzenősdi fantasztikusan eredményes az emberi kapcsolatokban.

Nem mindig sikerül, tudom, sőt, sokat kell gyakorolni, hogy átálljunk erre a kommunikációs módra… Ritkán sikerül úgy beszélni egy fájdalmas helyzetről, vagy egy problémáról, vagy egy kielégületlen vágyról, hogy azzal ne sértsünk meg valakit. Pedig gondolj bele, mennyire felszabadító Neked is, a másiknak is, ha úgy tudsz beszélni az érzéseidről, hogy az nem bántó, neked pedig felszabadító, hogy nem kell magadba fojtanod a rosszat, hanem kifejezheted azt.

A titok nyitja: én üzenetek

Az én üzenet lényege, hogy ha valami nem oké, nem tetszik, hiányzik, akkor arról úgy beszélünk, hogy magunkra fókuszálunk és nem a másikra helyezzük a fókuszt. A saját érzéseinket fogalmazzuk meg és nem mutogatunk másokra.

Ha például elhanyagoltnak érzed magad, akkor talán önkéntelenül is azt mondod a társadnak, hogy “Te soha nem figyelsz Rám!” Sajna ez a másikban tuti kiveri a biztosítékot. Egyrészt a partnered azt gondolja, hogy mi az, hogy soha, tegnap is figyeltem Rád, nem is emlékszel… Másrészt ezzel a mondattal a rossz érzésed iránti felelősséget ráteszed a másik emberre, hiszen azt üzened neki: MIATTAD ÉRZEM ROSSZUL MAGAM.

Természetes, hogy a rossz érzéseink mögött okokat keresünk, és ha találunk valamit, akkor megpróbáljuk megszűntetni, megoldani. stb. Lehet, hogy a fenti példában tényleg az a valódi bánatunk, hogy úgy érezzük, a partnerünk nem ad nekünk elég figyelmet, miközben mi folyamatosan Rá fókuszálunk. Tehát lehet a rossz érzésünk gyökere az, hogy felborult az egyensúly, úgy érezzük mi adunk és nem kapunk cserébe annyit. Vagy éppen félünk, hogy a másik figyelmét, érdeklődését nem tudjuk felkelteni, a másik már elvesztette az irántunk érzett kíváncsiságát, stb. Ha azonban ezeket a rossz érzéseket a másik nyakába varrjuk, azzal tuti nem visszük előre a helyzetet, csak hátra. Hiszen a partnerünk nem akar egy jó adag felelősséget a nyakába venni hirtelen, elkezd védekezni, szavakba kapaszkodik, bántja az általánosítás, bántja, hogy rossz véleménnyel vagyunk róla. A másik ember sem akar rossz embernek, figyelmetlen, önző személynek látszani, szóval kezdi teljes erejéből hárítani ezt az ítéletet.

Tegyük fel, hogy megpróbálunk én-üzenetekkel kommunikálni egy helyzetben, tehát csak arról beszélni, hogy bennünk milyen érzések vannak – függetlenül a másik felelősségétől, vagy attól, hogy a másik mit tesz, és mit nem tesz. “Hiányérzetem van. Több figyelemre lenne szükségem. Szeretném úgy érezni, fontos vagyok, fontos, amit gondolok.” Stb. Azzal, hogy nem kezdjük el a partnerünket  hibáztatni, felelőssé tenni, kritizálni, hanem azokról a jogos és valós érzésekről beszélünk, amik bennünk vannak, a másik fél elkezd ugyanúgy a megoldáson gondolkodni, ahogy  mi is, és remélhetőleg saját maga felismeri a felelősségét, vagyis inkább a lehetőségét a helyzet megoldására. A kulcs az, tapasztalatom szerint, hogy ha nem sértjük meg a másik fél egóját, méltóságát, önértékelését, akkor nagy valószínűséggel sokkal inkább partner lesz a megoldásban és ő maga fog elgondolkodni azon, hogy felelőssége van a kialakult helyzetben.

Hogy kezdjünk neki a gyakorlásnak?

Azt javaslom – részben saját kudarcaim miatt is 😀 – hogy kezdjünk gyakorolni olyan  helyzetekben, ahol még nincs túl nagy sérelem, fájdalom. Szerintem olyan szitukban, ahol két ember közötti évek óta húzódó sérelem, vagy fájdalom van, olyan erősen akar bennünk beszélni a fájdalom, hogy nehéz megállni és tudatos szinten tartani a kommunikációt. Tök jók a munkahelyi helyzetek a gyakorlásra, főleg ha új helyen vagyunk és egy erős, egyenrangú, asszertív felállást akarunk létrehozni a munkatársakkal.

Néhány példa:

A főnököm mindig rám tolja a melót és nem érdekli, hogy nem tudom határidőre megcsinálni… HELYETT

Túlterheltnek érzem magam, fáradt vagyok, félek, hogy nem tudom megcsinálni a kívánt feladatokat időre, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak.

Soha nem szóltok időben arról, hogy milyen megbeszélések vannak beütemezve. Így nem tudok dolgozni. HELYETT

Ha pontos információkat kapnék, és időben az értekezletekről, akkor sokkal jobban tudnám én is beosztani az időmet. Kitalálhatnánk egy módszert arra, hogy előre lássuk, tervezhetővé tegyük a heti és a napi beosztást.  

És így tovább. A következő lépés lehet a barátok, ismerősök. Próbáljunk meg gyakorolni úgy, hogy nem egy adott személlyel kapcsolatos sérelmünket fejezzük ki, hanem általánosságban beszélünk az érzéseinkről.

Pl: Frusztrálnak érzem magam, szeretetlennek érzem magam, gondoskodásra vágyom, figyelemre vágyom, szeretném azt érezni, hogy fontos vagyok, szeretném azt érezni, hogy sikeres vagyok, fontos nekem azt érezni, hogy mások elégedettek a munkámmal, szeretném szépnek érezni magam, vágyom arra, hogy másoktól elismerést kapjak, stb.

Beszéljünk a hiányunkról, de beszéljünk a vágyainkról is. Mennyivel jobban célt érünk a fenti mondatokkal, mint ha azt mondogatjuk: Engem nem szeret a párom, a szülőm, a főnököm. A munkatársaim figyelmetlenek, csak elvárásaik vannak de nem dícsérnek meg, a párom nem figyel Rám, önző és csak maga érdekli, stb.

Talán egyre jobban érezzük a különbséget – és minden gyakorlásnál egyre jobb is lesz a helyzet! Sokszor, az én üzenetekkel való kommunikációnál az is előfordul – hatalmas hozadék! – hogy felismerjük, valójában nem is a másikkal van bajunk, valami mély belső hiányérzet hajt minket bele a konfliktusokba. Például az önbizalmunkkal van baj, vagy az önértékelésünkkel – és ennek a hiánynak a betöltését várjuk a másiktól. Holott, sok esetben mi magunk tudnánk tenni azért, hogy ez a hiányérzet oldódjon! Sokszor az is előfordul, hogy bizonyos érzések valóban mélyen munkálnak bennünk, mert annak idején mondjuk a szüleinktől nem kaptuk meg azt, amire szükségünk lett volna – és ennek a hiánynak a betöltését a munkatársainktól, a párunktól várjuk.

Nem egyszerű ez a pozitív kommunikáció, de megéri gyakorolni mert nagyon felszabadító lesz mindenkinek! Törekedjünk arra, hogy a másik megbántása helyett a saját érzéseinket öntsük szavakba és ez sokat fog segíteni a másiknak – hogy valóban megértsen minket, és persze magunknak is, hogy megértsük magunkat és felismerjük, hogy mire van szükségünk.

Fülöp Johanna

 

Olvasd el ezeket is!