Tanuljunk a víztől

ahainspiráció-víz-meder

Ma a víz napja van és elgondolkodtam, vajon mit tanulhatunk a víztől? Hangulatunk áramlik, életünk folyik, karrierünkben utat törünk – csakúgy, mint a víz. Ha a szavak szintjén ennyire sokat használjuk a vizes kifejezéseket, akkor biztosan sokban hasonlítunk a vízre, és sokat tudunk hasznosítani ebből a hasonlóságból.

A vízzel kapcsolatos analógiát talán a legkönnyebb a FLOW kapcsán belátni. Amikor flowban vagyunk, együtt áramlunk az univerzummal, nem törik meg, nem szakad az energia, hiszen, mint a víz, szabadon és magától értetődően áramlik. Ilyenkor a lelkünk is együtt áramlik ezzel az univerzális energiával, éppen azt tesszük, amit kell, nem szakítjuk meg gondolatokkal, döntésekkel a most folytonosságát.

FLOW ÁLLAPOTOT az alkotással tudunk talán a legjobban elérni, ha rajzolunk, festünk és csodálatosan belemerülünk (megint a víz) abba, amit csinálunk. Ilyenkor megtisztul a lélek és töretlen marad. Nekem a jobb agyféltekés rajzolás hozott ilyen állapotot, emlékszem, amikor aktívan, napi szinten rajzoltam, órákig elvoltam egy-egy képpel és közben jó nagy örömöt éltem át.

Nekem hasonló állapot az is, amikor meditálok, vagy ne is nevezzük ezt meditációnak – magamra figyelek. A minap nagyon sok negatív érzés volt bennem, szomorúság, hiány, depresszió és rájöttem, hogy túl sokat figyeltem kifelé és emiatt, szinte megszakadt a kapcsolatom magammal. Lefeküdtem két órára, telefon kikapcsol  és nem csináltam mást, csak elkezdtem befelé, magamra figyelni. Annyira feltöltött, időnként belealudtam, aztán időnként felébredtem és újra befelé koncentráltam – tök jó volt, hogy mindent kizárva, csak önmagam voltam a figyelmem tárgya. Ez feltöltő és újra visszahoz a középpontodba, próbáld ki ezt a gyakorlatot, ha van kedved.

A másik vonal, ahol szerintem sokat tanulhatunk a víztől, az a MEDERVÁJÁS. Merthogy a víz, amennyire lágy, annyira erős is, amerre áramlik, arra medret váj magának. Valahogy ez van az életünkkel is – kivájjuk a medret magunknak és akkor is, ha egy téma éppen nincs jelen az életünkben, tudatos lépésekkel medret vájhatunk és arrafelé áramolhatunk. Például kialakíthatunk új szokásokat, elkezdhetünk egy új szakmát stb. Ha abban kitartóak vagyunk és újra és újra engedjük magunkat arra folyni, akkor lelkünk, mint a víz, megtalálja, vagy megcsinálja a saját medrét.

Az egész életünk is egy meder, amit jó esetben magunknak vájtunk ki, és akkor vagyunk boldogok, ha ebben a mederben áramolhatunk. Ha még nincs medrünk, vagy esetleg kövek torlaszolják az utat, akkor boldogtalanságot élhetünk meg, hiszen nem áramolhat szabadon az életünk. Ilyenkor viszont tanuljunk a víztől, ami kitartó munkával sziklákon, földeken, bármin keresztülhatol és megteremti magának a medrét. Mi is vagyunk olyan erősek, mint a víz, legyünk olyan türelmesek is! Nekem ezt a szép analógiát támasztja alá nagyon az Egy gésa emlékiratai c. regény, amiben a főhősnőről sokszor elhangzik, hogy “túl sok benne a víz”. Aztán ez a túl sok víz a boldogságának is utat tör és valóra váltja az álmait. 🙂

Fülöp Johanna

 

Olvasd el ezeket is!